2012. november 19., hétfő

Újratöltve

 Minta: Kutas Ági
Minta: Kutas Ági
 Minta: Birgit Freyer
Minta: Mandie Harrington
Annyira szeretem ezeket a fonalakat, hogy nem győzöm nézegetni a képeket. Eltökéltem, hogy én is megpróbálkozom a fonalfestéssel, kíváncsi vagyok rá, hogyan sikerül majd.

2012. november 13., kedd

Gyöngytelenség

Háááát hol is kezdjem......
Sajnos vagy nem sajnos, de körülbelül fél éve annak, hogy nem fogtam gyöngyöt a kezembe, és körülbelül ugyan enyni idő telt el azóta is, hogy körbenéztem volna a gyöngyös nagyvilágban. A múlt héten elővettem a dobozkákat, de öt órán át tartó meddő próbálkozás után újra visszasüllyesztettem őket a fiók legmélyére.
Nyakláncaim legnagyobb része is elajándékozásra került...... Na, ez utóbbit nagyon sajnálom, mert jó lenne néha-néha viselni őket. Bár a saját darabjaimat sosem szerettem annyira, mint amennyire csodáltam mások alkotásait.
Ez a fél év megmutatta számomra is - mint ahogy a kedvesem már korábban is mondta, hogy az életben a legtöbb dolog érdekkapcsolatokon alapul, de nagyon jó érzés tudni, hogy volt egy ember, aki mégis rám nyitotta az ajtót :-)
Tudom, most az lenne a legjobb, ha a kincseimet átadhatnám másnak, csak hát ugye nincs, aki megvenné, és aki gyönyörűségeket alkotna belőlük, pedig jómagam már nem lelem örömömet bennük. 
Tudjátok milyen az, amikor a gyűjtőszenvedély elkapja az embert.... Józsi mindig azt mondja, hogy a nők egy-egy maroknyi színes kavicsért a világot is eladnák :-) Most, hogy a minap órákat ültem a nyitott gyöngyös dobozok felett, be kellett látnom, hogy igaza van. Olyan színeket és formákat vásároltam, amiket soha, de soha nem fűznék el, még akkor sem, ha ezer évig élnék....csak sajnálom kidobni őket, mert azért elég sokba kerültek.
Biztos vagyok benne, hogy lesz még egy-egy apróság, de már csak a saját örömömre, nem pedig azért mert tartozni akarok valahová.
Azért született néhány alkotás, íme - a teljesség igénye nélkül :-)

 Lazy Katy
Minta: Birgit Freyer
Fonal: Katia
 
 
 
 
 
 
Csudára szép ez a kendő :-) Csak az a baj, hogy lehetne egy kicsit nagyobb is, hogy jól körbe lehessen tekerni a nyakamon. Sebaj, majd a következőnél...
Látni kellene élőben, mert azért úgy az igazi. Az első fotók odabent készültek, és már tudom, hogy kék háttér előtt nem fényképezünk :-)
Nosza, a kedvesem engedve az unszolásomnak, készített néhány kinti fotót is. Mit neki, hogy a kendő visszáját fotózta. A fiúk szerint ugyanis tök egyforma mindkét oldala és nem is értik, hogy mi ezzel a problémám :-)))
 Selene Beanie és Christian sapka
Minta: Kutas Ági
Fonal: Bucilla
 
Nagyon szerettem kötni ezeket a sapkákat, mert végre sikerélményt adtak :-) Így, a képeket nézve már látom a hibákat, de hiába sárgák és savanyúak, az enyémek  - azaz a kis családomé :-)

És végezetül, de nem utolsó sorban, a kis megfigyelő.....

 
 

Iskolák közötti foci kupa (Bozsik program)

Egyszer csak Andriskám hazajött, hogy voltak valahol focizni a sulival. Mondtam jó, hát akkor ezek szerint kevés neki a vívás, az úszás és a kézilabda, hadd menjen szegény gyerek....
Aztán az iskola honlapján láttam, hogy az tulajdonképpen egy intézmények közötti verseny, ahol is a 2000/2001-es korosztályban az első fordulót a Törökös fiúk nyerték, egyetlen ötödikesként Andriskámmal a bal szélen :-)

A természet csodája

 
Annyira megdöbbentem, amikor hazatérve a városból ez a kép fogadott, hogy muszáj volt lefotózni. Érdekes, mert a havazásig fel sem tűnt, hogy terem az eper, pedig nap, mint nap elmegyek a dézsa mellett.