2011. április 29., péntek

Virágom virágom

Már egy hete csak a boglárkákra gondolok :-))) Több is elkészült már, csak fotózás hiányában egyelőre még nem tudom megmutatni őket. Bevallom, hogy eddig kb tizet fűztem meg, ebből öt kapot megfelelt minősítést, a többi olló alá került....A probléma megoldása nemes egyszerűséggel a damilváltás volt. Köszönöm szépen az ötletet Orsinának, mert ha egy korábbi mintánál nem említi meg, hogy horgászzsinórnál nincs az a csavarodás-csomósodás-szálasodás, akkor lehet, hogy a második után feladom, de így inkább elmentem egy sportboltba, és leváltottam az eddig használt damilomat... Jujjjjjj, nagyon nem szeretek ám damillal dolgozni. Az eldolgozásával vagyok mindig óriási bajban! De legalább a csomósodás már nem probléma :-)
Lili
Rozi
Kati
Minta: Cseresznyevirág
Köszönöm szépen

2011. április 28., csütörtök

Akkor és most

2007. május 3-án, pénteken kíméletlenül az arcomba vágtak valamit, ami végérvényesen megváltoztatta az életünket. 

Pontosan négy év telt el azóta…..és most is történt valami, ami megváltoztatja az éltünket. Érkezett egy levél, ami minden bizonnyal egyszer bekeretezve a nappali falát díszíti majd. Hiszem, hogy ezzel valamit lezártunk, ugyanakkor ez az új életünk első pontja is.

2011. április 25., hétfő

Debrecenben jártunk

A húsvéti szünetet Debrecenben töltöttük, és minannyian egyet értettünk abban, hogy ez volt életünk legjobb nyaralása. Nem terveztünk meg előre semmit, csak mentünk az orrunk után, azt csináltuk, amihez éppen kedvünk volt.
A nagy Triumvirátus :-)
Andriskámmal
Józsi inkább a fényképezőgép túloldalán van, de most Andris kezében volt a masina
Állatsimogató
Állatsimogató
Hát igen, egy fuvolistának fekete a háta :-)))
Hihetetlen, hogy Lillám minden állatot képes megszelidíteni... Most éppen egy strucc akadt a hálójába :-)
Az évenkénti szokásos törökméz evés, természetesen kamrák által megörökítve....
Akárhol is járunk, tűzoltókba botlunk - Habkocsi, Debrecen
A kedvencünk :-)
Naponta többször is felültünk a villamosra és tettünk vele egy kört.
Aranybika
Szomorúan hallottuk, hogy lehet, hogy utoljára jártunk itt.
Szívből reméljük, hogy lesz új gazdája a szállodának!
Református Nagytemplom by night :-)
Hát igen, többek között ezt is nagyon irigylem a debreceniektől.....
..... meg ezt is

2011. április 22., péntek

Csodalámpa

 
Andris, Tomi és Lilla
Egy kép arról, hol is jártunk vasárnap. Bővebb beszámoló a Csodalámpa Óhaj-Sóhaj Alapítvány honlapján itt olvasható.
Kérem, hogy akinek ideje engedi látogasson el a honlapra, és lehetősége szerint segítse az alapítvány munkáját adója 1%-ának felajánlásával.
Köszönöm!

2011. április 18., hétfő

Embernek lenni

Vasárnap reggel kívánság teljesítésre indultunk a Csodalámpa Alapítvány képviseletében egy heves megyei kis falba, Tomikához, aki daganatos megbetegedésen esett át. Egy akkumulátoros kisautót vittünk, mert ez volt a kisfiú nagy vágya. De most nem is ez a lényeg. Amikor befordultunk az utcába – bevallom, még viccelődtünk is azon, hol járunk. Amikor megálltunk a ház előtt, háááááááát a gyerekeknek nem nagyon akaródzott kiszállni a kocsiból. Igen, nem akartak kiszállni, mert a világ tele van előítéletekkel. Mert ez egy olyan ház volt, ahol nem száll ki az ember. És bizony én is azt mondtam, hogy na, ezt aztán már nem. Mert egy pillanatra elfelejtettem, hogy miért is jöttünk. Szégyellem magam. Mert ilyen kedvesen még soha, sehol sem fogadtak. Mert enniük nincs mit, de nekünk kólát és süteményt vettek, hogy meg tudjanak kínálni bennünket valamivel. Hát igen…….
Hogy miért írtam ezt most le? Mert igen, az élet ilyen is lehet….mert tudni kell örülni annak is, hogy fedél van a fejünk felett, hogy van mit ennünk. Mert embernek lenni nem mindig olyan könnyű.

2011. április 11., hétfő

József Attila: Eszmélet

1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
2
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.
3
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
4
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
5
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.
6
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
7
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
8
Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
9
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!
10
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.
12
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933-1934 tele
Minta: Kriszta (Mano gyöngyékszerek)

A szombati disznóvágást kiheverendő, a vasárnap délután a gyöngyöké volt. Először azt gondoltam, majd horgolgatok egy kicsit (a múlt héten ötször fűztem újra a karkötőmet, és vágytam már arra, hogy nekiállhassak végre :-), de aztán győzött Kriszta medálja. Merthogy úgy rohan az idő, mindjárt itt az évzáró. Lillával kitaláltuk, hogy egy-egy nyaklánccal búcsúzunk majd a lányoktól, úgyhogy minden egyes darab személyre szabottan készült.

A medálokat Kriszta Double Star mintája alapján fűztem, amit itt vásárolhatsz meg.

Kriszta, nagyon szépen köszönöm a segítségedet és a kedvességedet :-)