Egyszer volt, hol nem volt......

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki 2000. júniusában, egy meleg nyári nap délelőttjén látta meg a napvilágot.

Komoly kislány létére, már kiskorában elhatározta, hogy ő bizony állatorvos és festőművész lesz. Hihetetlen akaraterő és tartás volt benne mindig, még akkor is, amikor más csak a másnapra gondolt, ő a távolabbi jövőbe tekintett. Olyan lelkierőt tudott adni akkor is, amikor nekünk kellett volna erősnek lennünk. Rég volt, tán igaz sem volt.....

És most ez a kislány itt áll egy iskola kapujában, annak az iskolának a küszöbén, ahova mindig is vágyott. És már maga az a tény, hogy itt állhat, egy nagy csoda, az élet nagy csodája. Adja a  Jóisten, hogy be tudjon lépni ezen a kapun! Bárhogyan is alakulnak a dolgok drága Kislányom, tudnod kell, hogy én nagyon büszke vagyok Rád!

Tudjátok, nemrég egy szülőtársam a következőket írta ki az üzenőfalára:

"A legtöbb ember 1000-ret kíván Karácsonyra; a rákos betegek csak egyet, hogy jobban legyenek."

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd. Coelho"

Azt hittem, a szívem szakad meg, mert én tudom, hogy Ő miről ír. Tudom, mert megéltem azt, amit nem lehet megélni.

 

Szeretnék most köszönetet mondani Kati néninek, aki 1 éven keresztül tanította Lillát a saját otthonában, a saját szabadidejéből. Megtanítva arra, hogy szeresse a tudást, hogy merjen nagyot álmodni! Sosem tudjuk ezt Neked meghálálni!

Köszönet Dodi bá'nak, aki a világ legjobb, legaranyosabb tanító bácsija :-)

 

Köszönet Imre főorvos úrnak; Edina doktornőnek, Kata doktornőnek, Gabi doktornőnek, Marcsi főnővérnek;  Mariann, Györgyi, Bogi, Timi, Bea nővéreknek, Böbének és Szilvának.

 

Emlékezve: Dávid,  Anita, Panna, Borika, Gabi, K. Lilla, István, B. Cintia, Vivi

Egyszer volt, hol nem volt, tán igaz sem volt.....